- Nem tudom igazából, miféle.(A kardban élő lányról mintha megfeletkezett volna, persze csak említeni) De azt tudom, hogy a gazdája elvezethet a múltamhoz. Vagy az, aki a gazdájával van. Csak még azt nem tudom, hogyan. Nem vagyok idevalósi. Északra tartok...azt hiszem - mondja elgondolkodva. Apámat keresem. De látom, fáradt vagy. - néz megértően. - Én is. Pihenjünk, és holnap talán többet is megtudunk egymásról. Nekem is lenne néhány kérdésem hozzád. A tekintete inkább kíváncsi, mint számonkérő. Aztán ha Carnevaite elaludt, nem bírja ki, tekintete folyton a kard felé téved, míg végül, bár tudja, veszélyes lehet, de halkan felkel a rögtönzött vacokból ahol próbált elaludni, kicsit távolabb settenkedik, hangtalanul, talán oda, ahol kicsit többet lát. Az eső, ha még mindig esik, nincs túl sok esély a holdfényre, de sebaj. Egy tolvaj ügyesen mozog a sötétben. Mikor úgy érzi, Carnevaite már se nem hallhatja, se nem láthatja, újra megpróbálkozik szólítani a kardban élő lányt.
- Gyere elő, kardban lakó lány! Itt vagy? Hahó, segítened kéne! Vagy te nem akarod megtalálni a barátodat? - reméli, ez használhat.
"Life's a journey and not a destination/
And I just can't tell just what tomorrow brings"
- Miféle kard? - vetin oda hanyagul- Nem sok penge van Yneven amiért ilyen bestiákat küldenek valaki nyakába.
Közben köpenyébe burkolódzik, kardját is bebújtatja a köpeny alá, szeretetteljesen magához ölelve. Lekuporodik az egyik sarokba, ahol kevésbé esik az eső.
- Itt eltölthetjük az éjszakát. Legalábbis egy részét. Aztán el kell dönteni merre tovább. A várost nem ismerem, de tőle északra már majd minden földet bejártam. Te itteni vagy, vagy csak átutazol a városon? - Kérdezi, miközben a sarokban próbál minél jobban összegömbölyödni köpenye alatt.
Hogyaza... Ez semmit nem lát? Más ötletem pedig tényleg nincs. Különben is! Miféle Akk Varégia?!
A bárd rezignáltan felsóhajt, és abbahagyja a játékot. A vér, mintha sosem kelt volna táncba, újra azokká a jelekké válik egy szempillantás alatt, amiket a tollal felfirkantottak. Egy kevéske kékes-szürke füst száll fel a pergamenről, vékony, kígyózó csíkban. A kobzos fölé hajol, és beszippantja, az orrán át.
- Fogalmam sincs. - Aztán elgondolkodik - Egyébként Te is furcsa szerzet lehetsz, ha egyetlen képet sem láttál... Ilyen még sosem történt velem eddig - Összeszedi a cókmókját, elpakolássza őket, és leül Velessel szemben. - Ez nem jött össze. Foglaljuk össze, amit tudunk, hátha gyorsabban előrejutunk a probléma megoldásában.
- .. Sol, vas, gyorsezüst, bor szelleme, aqua regia, cinnabar ..
Kezdi jóval lassabban, tagoltan a felsorolást, aztán megint rádnéz.
- .. érdekes mágiát űzöl. Sosem láttam még ezeket az alkotóelemeket ilyen összeállításban. Megtaníthatnád nekem is.
Azzal leül az ágyra, ő ennyiben hagyja. Úgy tűnik, hogy bármit is próbáltál elérni a varázslatoddal, azt Veles elméje nem veszi be.
- .. szóval nem tudod, hogy miért üldöznek?
Mondja egy kis idő múlva.
[b]Többiek, kicsit távolabb:[/b]
Sikeresen beveszitek magatokat egy elhagyatottabb házba. Romos, pókhálós, mint a többi, a tető pedig, mintha nemis lenne, átereszti az esőt. De egyelőre nincs jobb. Sem pedig biztonságosabb. Nyugodtan tudtok beszélgetni.
'.. you will die of the shame. And we will dance on your graves.'
-Nekem sem tetszik, az éjszaka viszont elég hosszú. Hogy gondoltad, hol töltjük? Itt?- Néz kicsit megrovóan. Mégis mit képzel? Csak így minden bevezető nélkül? Nem bízom meg ilyen könnyen akárkiben.
-Mint már mondtam, a nevem Loran.Találtam egy kardot, a gazdáját keresem. Gondolom, mások is. - veti oda. Enyi remélem, elég lesz neki egyelőre. Aztán majd ha többet mutat magából, én is megteszem. - Szóval van ötleted, mit csináljunk az éjszaka hátralevő részében? Itt mindenesetre nem fogok lopni. Ezeknek a szerencsétleneknek sincs - néz körbe megint.
Annak ellenére, hogy Loran cserfes, mint az a korához illik, nagyon bizalmatlan. A tolvajok között megtanulta, hogy megy ez. Neki meg kell nyílni ahhoz, hogy elfogadjon valakit. A követelőzésre maximum hazudik valamit.
"Life's a journey and not a destination/
And I just can't tell just what tomorrow brings"
<De finnyás vagy kölyök.De ez a hely rászolgált hírnevére.>
-Ismerem az utcákat, nem kell őket bemutatni. Itt nem hiszem, hogy akad valami fogadó. Nem köszönetet várok, válaszokat szeretnék.
Közben a hajával babrál.<Türelem hajnal, türelem.> Közben éberen figyeli a környezetét. Ezek az emberi roncsok azért a kevésért megölnék, ami az erszényében van. Nem igen figyeli útitársát.
- Reggel mindenképpen tovább kell állnunk. Nem tetszik ez a hely.
-Fúj!-húzza az orra elé a köpenyt, palástolva az arcán végigfutó undort és megvetést. Körülnézni indult, de gyorsan felmérte, nem biztonságos egyedül mászkálni errefelé.
-Kéne keresni valami hmm..elfogadható helyet, ott esetleg válaszolhatok is neked. Remélem, hogy megérted, az utca nem a legalkalmasabb beszélgetnünk. És én is kíváncsi vagyok, honnan jöttél. Megköszöntem már neked, hogy segítettél? Mindig kimennek a fejemből az ilyen dolgok.
Közben a legközelebbi biztosnak látszó hely felé veszi az irányt, elkerülve vagy legalábbis próbálva kikerülni az embereket. És persze a kardon tartja a kezét, van még egy kis dolga vele, ha egyedül lesz...pl előcsalni azt a lányt.
"Life's a journey and not a destination/
And I just can't tell just what tomorrow brings"
He?
- Mondd érthetően, kérlek. - Lassul a dallam, hosszabb ideig tart egy-egy alakzat élete. Amolyan zsibbasztó látvány, amitől káprázik az ember szeme. Vonzza a tekintetet a szimmetriája. - Próbálj meg összpontosítani! Mit látsz?
[b]Kassandra, Blackrobe:[/b]
Az eső természetesen itt is szakad, de ez nem akadályozza meg a lakosokat az éjszakai sürgés-forgástól. A házak ablakaiból éhes, ijedt szempárak lesik a mozdulataitokat. Az egyik kapu előtt, egy szemétkupac tövében megmozdul egy árnyék, aztán kis öklendezés után újra mozdulatlanná dermed.
A Kapuszentély tere még így is elhagyatottnak tűnik ahhoz képest, amit a körös-körül nyiló sikátorokon másik végében láttok.
Gépiesen mozgó embertömeg, a legtöbben hazafelé mennek a hajnaltól az éjszakába nyúló robot után. Vannak rongyokba és maszkba öltözött pestisdoktorok, hullákkal megrakott kordékat toló csontsovány, esőáztatta figurák. A háttérből még a zuhogó eső függönyén keresztül is hallani a kalapácsok zúgását, a kőfejtés hangjait.
Az utcák szegélyét itt nem csatornák és kanálisok jelzik, mint Erion más negyedeiben, hanem béna, vak, csonka koldusok serege, akik számára egy rézérme már reménysugárt jelent, okot a küzdésre - vagy a halálra, ha nem elég gyorsan rejtik el szerzeményüket társaik elől.
Tőletek balra, a legzajosabb utca felé épp valakit összevernek, de hatan egy ellen, az igazságosság nevében. Hogy miért teszik? Védőpénzért, egy szelet penészes kenyérért, vagy csak úgy? Valószínűleg ők sem tudnák megmondani.
Ez a hely Erion rothadó szíve.
'.. you will die of the shame. And we will dance on your graves.'
<Ezt nem lehet megszokni.>
- Nem ismerem ezt a környéket, csak elbeszélésekből. Azok alapján a legrosszabb helyen kötöttünk ki. Még tartozol nekem egy válasszal.
Még szerencse, hogy ruhái alpján nem igen tűnik ki a negyed lakói közül. A többire pedig már réges régen megtalálták a megoldást. Csuklyát a fejébe húzza, majd még egyszer körbenéz és figyeli mit művel a szél éppen.
<Nem így képzeltem első erioni kiruccanásomat. De valójában ez a város is tud unalmas lenni.>
-Nah jó, legközelebb inkább sétáljunk - küzd kicsit a gyomrával a kölyök, mikor végre szilárd lesz újra a talaj. Egyelőre örül ennek, nincs hozzászokva az ilyesfajta utazáshoz, bár egyszer már próbálta, de hát...tengeri betegség. Viszont az idegen előtt csak azért sem dobja ki a taccsot, ennyi tartás kell. Mikor magára talál, körülnéz, mégis hova érkeztek.
-Hmm, a szegénynegyed, gondolom.Ennyit a világosabb, nyüzsgőbb helyről... Ha még egyáltalán Erionban vagyunk. Jártál már itt Carnevaite? Ismerős? Vagy menjek és nézzek kicsit körül? Nem hallom a dögöket...
Kicsit bizonytalan az új terepet illetően, de ez azért megnyugtatja kissé. Eszébe jut az idegen kényelmetlen kérdése, és még mielőtt újra a válaszadásra kerülne a sor, lelép körbenézni. Azért biztos ami biztos, végigsimít a kardon, megvan-e még. Később ráér mesélni...vagy nem. Még nem döntötte el, bízzon-e a fehér hajúban.
"Life's a journey and not a destination/
And I just can't tell just what tomorrow brings"
Zacharias:
- .. igen, Aenis.
Suttogja maga elé, de látszik az arcán, hogy a mágiád teljességgel megbabonázza. A szemei tágra nyílnak, ahogy a pergamendarabon a vércsepp hirtelen széthasad és rohamos sebességgel képeket, alakzatokat fest fel a semmiből. A tünemény folyton változik, csupán a színe adott: A vér vöröse.
- .. hihetetlen.
Mutat a lapra, egyszer ide, egyszer oda.
- .. Sol, vas, gyorsezüst, bor szelleme, aqua regia, cinnabar ..
Kezd számodra teljes érthetetlen szavakat sorolni.
Kassandra, Blackrobe:
A szél süvítésén és az eső kopogásán kívül semmi sem hallatszik. Nincs senki más rajtatok kívül a kapuszentély terén.
A szél, miközben tétováztok és beszéltek, újra elkezd körözni körülöttetek, újabb és újabb áramlatokkal bővülve. Egy, kettő, hat, kilenc ..
Ez már túl vészterhes ahhoz, hogy maradjatok. Beléptek a szentélybe, miután belehelyeztétek az urnába az útiköltséget.
Abban a pillanatban, ahogy mindketten beértek a menedéket nyújtó tető alá, az előbbieknél sokkal erősebb szélroham indul ..
.. csak hogy a világ megrezzenjen, majd darabjaira essen és újra összeálljon. Egy teljesen más helyen találjátok magatokat.
Valószínűleg ez is Erion .. sőt, egészen biztosan az. Körülöttetek romos, többemeletes házak tornyosulnak. Már ha háznak lehet nevezni azokat a romhalmazokat, amelyek titeket körülvesznek.
Ki gondolta volna, hogy a Szegénynegyed kapuja is működik.
'.. you will die of the shame. And we will dance on your graves.'
Mielőtt a kissrác tovább indulna, megfogja a vállát. Határozottan, de nem fenyegetően.
- Veled tartanék, ha nem bánod. Ha már egyszer bajba keveredtem miattad, akkor a legkevesebb az, hogy együtt keressük meg a megoldást. Nevem Carnevaite, közösön annyit tesz, vörös hajnal. Mibe kevertél bele, ha szabd kérdeznem ifjú?
A kapuszentélyhez érve, gyomra görcsbe rándul: előre érzi, hogy mi következik. Az árat látva erszényébe nyúl. A maradék csak egy szomszédos negyedig tart ki. Közben végigméri a suhancot, de túlzott jelentőséget nem tulajdonít külsejének. <Utcagyerek. Egy közönséges utcagyerek. Akár én.>
Amikor megszólal a szél süvítése, ismét feszülten figyel.
- Gyrosan, amilyen messzire csak lehet. Valami világosabb nyüzsgőbb helyet kell találnunk. Oda talán nem követnek. Te látszatra jobban ismered a várost. Merre?
<<off: Először járok Erionban, kb. egy napja érkeztem.>>
Hát igen, ilyenkor jól jön néhány elemelt erszény, ami vésztartalékként funkcionál a nehéz esetekre és ott lapul a köpeny mélyén. Ahogy megprbálja előhalászni, kicsit lejjeb csúszik az arcát eddig egész jól takaró csuklya. Ha a fehér hajú szerzet ezt észreveszi, láthatja a kölyök tényleg igazán fiatal. A szemeiből látszik, nem sokat élt meg, ugyanakkor roppant őszinte a tekintete. Hajából épp csak kilátszik egy tincs, gyönyörű barna. Arcbőre hamvas,maximum pelyhes,de szőrnek vagy egyéb férfias vonásnak nyoma nincs. Persze mindezt megfigyelni nehéz abban a pár másodpercben, amit a figyelmetlensége megenged, mindez inkább csak benyomás szinten ér el az idegenhez. Végre előkotorja az erszényt és kivesz belőle az "útiköltségre". Jó lesz sietni- fut végig rajt a borzongás, mikor újra meghallja a hangot.
- Ha akarod, velem tarthatsz, elvégre te is gyanús lehetsz a fogadóban történtek után. Meg aztán lehet hogy a vérebek is megjegyeztek. - szól oda az idegennek, aki feltehetőleg követte. - Amúgy a nevem Loran.
A hangja kisfiús. Felettéb kisfiús, magas, ugyanakkor kellemes.
Mielőtt belépne a kapun, vet egy pillantást az erszénybe. Jelentősen megcsappant a tartalék, nemsokára utánpótlást kell szereznie. Beköti, majd a köpeny alá süllyeszti a helyére.
- Akkor jössz?- Néz kérdőn a fehér hajúra.
"Life's a journey and not a destination/
And I just can't tell just what tomorrow brings"
- Tehát Széltáncos Aenis. - A dalnok felfirkant még pár felismerhetetlen jelet, majd halk dudorászásba kezd. Ahogy a dallam lassan letisztul, a pergamenen a vér egyetlen pacába folyik össze, aztán lassan csíkokra szakad, és különböző formákat és körvonalakat mutat. A férfi kézbeveszi lantját, és azon folytatja a dallamot.
- Figyelj! Ha valami ismerőset látsz, szólj! Most nem szabad elszúrni, koncentrálj!
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megjegyezzem, Erion hatalmas város. Nem szabad úgy gondolni rá, mintha földi megfelelője lenne.
Erion gyakorlatilag évezredek óta áll. Ez az a hely, ami a hatodkorban a hanyatló Godora tartomány fővárosa volt.
Ez az a hely, ahol ahol az 500 éves káoszháborúk alatt felépítették azt a gigászi függőkertet, ahol a kyr istenek végleg elfordultak egymástól és híveiktől.
Valószínű, hogy a Kyr Császárság ideje alatt alapították és azóta csak növekszik és növekszik. Olyan 10-15ezer éve.
Az éjszaka közepén, szakadó esőben azt sem tudod, merre kéne indulnod, hogy kijuss a városból, amelynek kapui amúgyis jó másfél napi járóföldre vannak innen és éjszaka szigorúan őrzik.
Kétséges, hogy ezen az éjszakán kijutnál a városból.
Mindenesetre kis bolyongás után a fehérhajú idegen és a lány, ha követi, egy kis téren kötnek ki, ahol végre találnak útbaigazítást egy kis köralakú szentély és egy tábla képén, amelyen ez áll:
Kapuk szentélye. Az utazás a szomszédos negyedekbe fél arany, a távolabbiakba ugyanennyi és még ennek a fele.
A kapu működtetéséhez elég besétálni a szentélybe és fennhangon kimondani a helyet, ahova érkezni szeretne.
A tábla alatt egy kis urna áll.
Közben az ismerős szélsüvítés újra felhangzik - most négy irányból.
'.. you will die of the shame. And we will dance on your graves.'
Hát ha már ügyet sem vetnek rá, és a lények is egymásnak esnek, akkor jó lesz szép csendesen lelépni. És ha már ilyen szívélyesen invitálják, hát követi a fehér hajú alakot, de csak még kiérnek a sikátorból. Ott megtorpan. Ha ezek az izék ilyen ostobák..akkor valakinek kell a háttérben lennie, akinek szüksége van a kardra, és az most egy ideig a nyomát veszítette.Lehert hogy jobb lenne lelépni.
- Hé idegen!- mondja határozottan, de nem túl hangosan. - Köszönöm a segítséged, de azt hiszem, nekem most másfelé kell vennem az irányt. Még van egy kis elintézni valóm.
Azzal nem várva választ, elindul az éjszakai árnyak alatt a sötétebb és ritkuló utcák felé ki a városból. Tudni akarja, mi ez a kard, hogy ennyire fontos, ki a benne levő lány, és persze nem felejti el, ő igazából a kobzost keresi.
"Life's a journey and not a destination/
And I just can't tell just what tomorrow brings"
A fehér hajú szerzet csak áll és mozdulatlanul figyel. Sötétzöld szemeivel fürkészi a támadóit. Ügyet sem vet a suhancra. Amikor a két fajzat egymásnak esik , szemei tágra nyílnak a meglapetéstől, botját pedig óvatosan leereszti. <Mi a....Ha harc nélkül megoldhatsz valamit annál jobb.> Óvatos léptekkel megindul a sikátor vége felé, int a suhancnak, hogy kövesse. Ha kiérnek a sikátorból megszaporázza lépteit. A fogadónegyed felé veszi az irányt, nyugodtabb környéken talán a "vérebek" sem annyira aktívak. Ott lesz ideje feltenni egy-két kérdést.
Z.H.:
- Tényleg nem nagyon volt dolgom kalandozókkal, mielőtt megismertelek volna
Kicsit kényelmetlen számára a téma, inkább elkezdi figyelni, amit csinálsz.
- Mit akarsz csinálni?
Figyeli alaposan, hogy mit művelsz. Amikor kérsz egy kicsit a véréből, akkor szó nélkül odaadja az átvérzett kötést.
- Semmi varázsszó, semmi gesztus?
Pislog kettőt, most megdöbbent.
- Azt hittem, hogy csak mi varázslók hagyhatjuk el a formaalkotó elemek egyikét .. miféle fajzat vagy Zacharias?
Habár a szavak értelme számotkérő, a mosolya és hangsúlya teljesen más színt ad annak, amit mondott. Lenyűgözi, amit csinálsz.
- .. igen, van. - Zökken ki kicsit az ámulatból. - Széltáncos Aenis.
Kassandra és Blackrobe:
A véreb, amelyiknek a hátáról elrugaszkodsz, panaszosan felvonyít, összehúzza magát, keresi a tekintetével, hogy ki kínozza, de te ekkor már ott is vagy a suhanc mellett.
- .. nicsak Ketteske, csak nem fájt?
Kérdezi a másik gúnyolódva.
- .. fogd be a pofádat, vagy teszek róla!
Morran idegesen a másik és elkezd közelíteni.
- .. ugyan, ugyan, tényleg azt hiszed ok nélkül lettem én Egyeske?
Provokálja az első "véreb" tovább a társát.
- .. különbenis, ki mondta, hogy te vagy az Első?
Már a másik is vicsorít.
- .. elég, ha én mondom!
Közelednek egymás felé.
- .. nem elég elvenni, meg is kell tartani!
Habár ijesztőek és nem túl evilágiak, úgy látszik nem sok intelligencia szorult beléjük. Egymásnak esnek .. úgy néz ki gond nélkül meglóghattok.
'.. you will die of the shame. And we will dance on your graves.'
Nem haragszik, sokkal inkább csalódott. Ennyit arról, hogy valami érdekeset tudhat meg...
-Mi van? Hát hogy a francba? És minek nektek?- persze ezt csak úgy magának sorolja értetlenül, de a szíve majd kiugrik a helyéről. Szégyen, nem szégyen, azért ez mégiscsak egy félelmetes helyzet és ő most fél.Azt hitte, lerázta üldözőit. Próbálja persze leplezni, de nem túl sok sikerrel, a vérebek érzik rajt. Mikor elkezdenek felé közeledni, hátrál, már majdnem újra futásnak eredne, de ekkor megérkezik az ismeretlen. Pontosabban berobban mellé és elkezdi rángatni. Ez meg ki a franc? Úgy tűnik, segíteni akar...vajon tudja, mik ezek?
Próbál nem láb alatt lenni, ha harcra kerülne a sor, neki nem sok hasznát veheti az ismeretlen fehér hajú szerzet. A botot azért megjegyzi magának, tetszik neki.
Kétségbeesetten ránéz az idegenre, szeméből a kérdés olvasható: -Most mit tehetünk?
"Life's a journey and not a destination/
And I just can't tell just what tomorrow brings"
<Mik ezek?> Fut végig a kérdés az agyán, miközben meggyorsítja lépteit. <Milyen fajzatok ezek? Most jól jönne a segítséged Mester.> Mikor odaér a sikátorhoz, megtorpan. Rövid gondolkodás után megindul előre. Futás közben a hozzá közelebbi "démon" hátára ugrik , onnan lendületet vesz, majd egy ugrással az ismeretlen mellett terem. Vándobotját fenyegetően az üldözők felé emeli, miközben az egyik fal felé hátrál, és ráncigálja magával az idegent is, ha annak nem lenne elég esze. <Falnak háttal. Onnan ki lehet törni, de ha védtelen oldalt mutatsz az ellenfélnek....>
- Térjetek vissza oda, ahonnan jöttetek, ocsmány fajzatok.
Közben felkészül arra, hogy botjának hamarosan nem veszi túl nagy hasznát.<Koncentrálj. Kikerülni az első csapást. Az idő neked dolgozik.> Nem mozdul, minden idegszála a küszöbön álló támadást várja.
- Egy vándor kobzostól megkérdezni, honnan jött... - felnevet - Te sem sűrűn találkoztál még a magunk fajtával, igaz-e?
- Mindenesetre egy kis szükségem lenne Rád most, illetve a véredre. - Újra előkapja a papírt és a pennát, majd a tollheggyel megszúrja az ujját, és a kicsorduló vérrel írni kezd. - A kötésed már amugyis átvérzett. Egy kis darabot tudnál ide nyújtani? - Veles kétkedő-ijedt arcát látva újból felnevet - Nyugodj meg, nem szabadítok rád semmit... Remélem... A kardod... van neki neve? Egyre koncentrálj, egyszerre csak egyre
Kassandra
Üldözőidnek még mindig semmi nyoma, végre ki tudod magad fújni egy kicsit. Lassan lecsillapodik annyira a szívverésed, hogy a füleiden átzúgó vér hangján át meghallod az eső dobolását.
Az első bátortalan szólongatás semmilyen hatást sem vált ki a kardból. Egyszerű fémdarab, semmi más.
Talán keserűség önt el, vagy harag. Hívhatod képzelődésnek, vagy gonosz tréfának, amit egy ismeretlen űz veled, mindenesetre kezded megkérdőjelezni azt, hogy ez a kard valaha is beszélt hozzád.
- Annyira vicces nézni, Ketteske.
- Igen, az, Egyeske.
Felkapod a fejedet, a sikátor két végében ott a két fekete véreb. Újra felvihognak, s lassan elkezdnek közeledni.
- Azt hiszed van olyan erős, hogy csak úgy beszéljen hozzád, gyermek?
- Tévedsz, gyermek.
- Csak bajt hoz rád az a nő, add nekünk.
- Igen, add nekünk.
Újból felvihognak, majd az egyik megdönti a fejét.
- Talán akkor nem eszünk meg, ugye Egyeske?
- Talán nem, Ketteske.
Azzal újra közeledni kezdenek.
Blackrobe:
A fogadóból gond nélkül kijutsz. A városőrök fáradtak és ázottak, jobb dolguk is van annál, minthogy az éjszaka közepén egy nevenincs koszfészekben razziázzanak. Ügyet sem vetnek a jelentéktelen csuklyás alakra, aki kisurran mellettük az ajtón.
Mire kiérsz, a suhanc épp befordul az utca végén, a mögötte loholó két fekete véreb pedig, akár a szellemek, köddé válnak.
Ahogy ez megtörténik, újból feltámad a szél, s magukkal hozza az ismerős vihogást .. érzed, hogy az alak, akit üldöznek nagy bajban van.
Rohansz az utca végéig, első sarok jobbra, aztán kettő balra, végig a kanális mellett .. és végül megérkezel.
Ahogy sejtetted, a suhanc beszorult két üldözője közé egy sikátorba. A "démonok" úgy tűnik nem vettek észre.
'.. you will die of the shame. And we will dance on your graves.'
El kell tűnni, el kell tűnni...Mikor észreveszi, hogy min is támaszkodik, előtör belőle a kíváncsiság. Sután hat, ahogy próbál hozzá beszélni, köhögve meg sietve úgy, hogy nem tudja, mit meg hogyan mondjon. Elég fura szitu, valljuk be.
- Öhm...kardban lakó lány...itt vagy?
Közben körülkémlel, hátha talál valami járható utat, amerre eltűnhet, egy csapóajtót, vagy valami hasonlót. Bár ha ezek az izék akkor jöttek elő, mikor a kardcsajjal beszélgetett, akkor lehet hogy jó lenne vigyázni és nem kísérteni a sorsot? De ennél azért jobban meg akarja tudni, hogy mégis mik ezek és mit akarnak. Vagy ki ez és mit akar?
Ez a nap minden esetre nehezen lehetne rosszabb. A gondolatai most elég kuszák. Még az is megfordul a fejében, vissza kéne menni, megnézni, mi is volt ez. Persze ennél okosabb és lelkében még ott hallja a vihogást.
Jelenj meg te lány, mert segítened kéne. Te is jobban járnál, ha kitalálnám, hogy lépünk le.
"Life's a journey and not a destination/
And I just can't tell just what tomorrow brings"
