Demonica : A fehér faun

A fehér faun


A lány egy mohos sziklán ült, és az alkonyati szélben hajladozó cédrusokat figyelte szerte a dombokon. A dús füvű völgyekből felkúszott a virágok párás illata, a kelő újhold intő jelként függött a láthatár felett. A környező sziklákon paták koppantak, majd finomabban, mint az esti szél egy hófehér kéz suhant a lány vállára. Felnézett a képtelenül magas alakra: régi játszótársa, a fehér faun mosolygott rá valószínűtlenül kék szemével.
- Régen jártál erre – köszöntötte.
- Most is csak búcsúzni jöttem – mondta a lány.
- Elmész?
- Megszököm a szerelmemmel.
A lány a legközelebbi völgybe mutatott: egy fiatalember baktatott felfelé nagy batyuval a hátán. A fehér faun szomorúan leszegte szarvait.
- Ha így döntesz, nem kergetőzhetsz többé velem a fák közt, és nem játszhatok neked a sípomon soha már. Mondd, tényleg olyan szép a szerelem, hogy mindezt az ismeretlen jövőre cserélnéd?
A lány megcirógatta a faun kecskeszakállát.
- Jó volt a játék, de már felnőttem. A változás ereje sodor, így nem félek a holnaptól, bármit hozzon is.
- Ha ilyen útra térsz, ott már a vörös faun játszik majd veled. Az viszont nem játék, amit ő játszik, és nem ismer könyörületet. Ha elmész, nem lesz visszaút. Ezt ne feledd!
- Ég veled! – búcsúzott a lány.
Indulni készült, ám a fehér faun elállta az útját. A hórihorgas teremtmény kétrét görnyedt, és keserves sírásra fakadt. Nem könnyeket sírt, hanem szétrajzó patakját a vérnek, mely lassanként mindenütt beborította, ahogy szép fehér szőrébe ivódott. A lány féltőn kinyújtotta felé a kezét, de a véráztatta faun hátrálni kezdett az erdőbe.
- Nincs visszaút – zokogta, visszhangját sokáig susogták a cédrusok.
A völgyből jövő ifjú éppen akkor ért fel a sziklákhoz, amikor a vörössé vált faun eltűnt a fák között.
- Volt itt valaki? – kérdezte. – Olyan hangot hallottam, mintha sírnának a fák.
- Csak egy kerge faun búcsúzott tőlünk – mondta a lány, és csókkal köszöntötte kedvesét.
- Irány az élet! – kiáltotta a legény.
Kézen fogta a lányt, és nekivágtak az ezüstfényű éji domboknak. Az újhold még mindig intőn világlott az égen, de ők mit sem törődtek vele.