Maggoth : Veszett patkány

1.



Kyle telitalppal mellbe rúgta a rendőrt.

Minden erejét és rettegését a mozdulatba sűrítette. Az egyenruhás felhördült, a levegő úgy szakadt ki belőle, mintha kipukkantott luftballonná vált volna a tüdeje.

A fiút nem nyugtatta meg, hogy következő rúgása állon találta a középkorú, túlsúlyos férfit, aki halk nyögést adott ki magából, majd ájultan földre rogyott. Biztosra vette, hogy ezzel még nem hárult el feje fölül a veszély. Sejtette, hogy az egyenruhás nem jött egyedül.

Mintegy aggasztó gondolataira válaszul, lövés csattant a sötétben, krátert vájva a falba, hajszálnyival kerülve el jobb a halántékát.

A kamasz először a torkolattüzet látta felvillanni, a dörrenés némi késéssel érkezett hallójárataiba.

„Rohadj meg!” – gondolta idegesen, csak úgy címzett nélkül, miközben rohanni kezdett a lepusztult edzőterem hátsó bejárata felé.

Kyle Mason nem az a fajta kölyök volt, aki szeret ok nélkül bajba keveredni. Anyja egyedül tartotta el, és két munkahelye mellett nem sok ideje maradt foglalkozni vele.

A tizenhat éves kamaszt az utca nevelte. Korán rájött, hogy harc közben mindent bele kell adnia, ha sarokba szorítják.

Az engedély nélkül működő edzőteremben sajátította el a kiyokushin karate elemeit. Az illegális dojo vezetője, az őszülő halántékú, heroinfüggő Noszuke mester mindenkit megtanított a közelharc fortélyaira, aki győzte pénzzel vagy droggal a kiképzést, és rendelkezett elegendő kitartással. A fiú mindent elkövetett, hogy a jobbak közé kerüljön, lopott, rabolt és csalt, ha kellett, hogy előteremtse a havidíjat.

Igazából nem ő szúrta el, az anyja keveredett olyasmibe, amibe nem kellett volna.

Kyle, noha százszor bejárta a termet, mégis úgy érezte, mintha ismeretlen terepen mozogna. Az adrenalin vízesésként zubogott ereiben, szíve hangosan dübörgött fülében.

Már bánta, hogy nem vette el a kábult zsaru fegyverét, de nem maradt rá idő. A következő lövés biztosan eltalálta volna, ha nem a menekülést választja.

A hátsó kijáratnál egy másik rendőr sziluettjét vette észre a vasajtó fölötti lámpa fényében. A fickó nem hallotta meg közeledése zaját, de feszülten meredt a világosság félkörén túli sötétségbe. Revolverét villogó tekintettel szegezte maga elé.

Kyle a férfi felé osont. Jól tudta, a másik fegyveres ott csetlik-botlik a nyomában, magára hagyva elkábított társát A fiú eggyé vált a sötétséggel, vonásaira koncentráció maszkja dermedt.

Az egyenruhás az utolsó pillanatban megérzett valamit, de elkésett. Kyle tenyere alsó részéve felütötte a rendőr állát, jóleső érzéssel hallgatva a törő csont reccsenését. A férfi fennakadt szemmel összeesett, a fiú pedig kicsavarta kezéből a revolvert.

Jókor, mert a harmadik rendőr éppen akkor robbant elő a sötétségből, hogy golyót eresszen a tarkójába.

Kyle félfordulatot téve tüzet nyitott rá, pislogva nézve, ahogy üldözője fél arca pépes, vörös masszává válik.

A hulla a lába elé zuhant, ő pedig tudta, ettől a pillanattól fogva számkivetetté vált.

A hatóságok nem kedvelték, ha megöltek valakit közülük. Kyle sejtette, a legutolsó egyenruhás is az ő képével fog ébredni minden reggel, míg le nem vadásszák valahol. Mindenhol ez a sors várt a rendőrgyilkosokra.

„Anya” – gondolta keserűen a fiú. – „ Mibe tenyereltél bele?”



2.



Slim Sawyer azért rúgta ki Pamelát a bárjából, mert a nő nem akart lefeküdni vele. Nem mintha az asszony annyira ellenállhatatlan lett volna, vagy ő ne kaphatott volna meg szinte bárkit, akit megkívánt, itt magáról az elvről volt szó. Ő pont ezt az alkalmazottját akarta lefektetni, erre épp ez az egy mondott neki nemet.

Sawyer nem bírta elviselni a visszautasítást.

Pamela remegve számolt be a történtekről fiának, aki legszívesebben azonnal felkereste volna a bártulajdonost, hogy kiverje a fogait. Végül visszafogta magát, tekintettel arra, hogy Slimnek remek kapcsolatai voltak az alvilággal. Ha inzultálja, az lett volna a vége, hogy nehézfiúk törnek be otthonukba lefűrészelt csövű vadászpuskákkal, és összefröcskölik az agyvelejükkel a tapétát. Ennyit nem ért az elégtétel.

Kyle reménykedett benne, hogy anyja mihamarabb új állást talál, és nem kellett csalódnia . Pamela olyan helyen kapott munkát, amilyenről a hozzá hasonló nők csak álmodozhattak.

Első osztályú étterem, fiacskám, lelkendezett Kyle-nak, vérbeli elitzabálda, ahova csak a felső tízezer tagjai teszik be a lábukat.

A fiú örült, hogy anyjára rámosolygott a szerencse, noha ösztönei azt súgták, a pazar ragyogás mögött olykor több mocsok húzódik meg, mint az utca sarában. Gyanúja rövidesen beigazolódott. A félig-meddig mexikói származású asszony eleinte olyton lelkendezett, aztán tekintetéből egyszer csak eltűnt a ragyogás.

Pedig akadt pénze bőven, Le Chef vendégei nem spóroltak a borravalóval. Csakhogy minél feljebb emelkedett, Pamela annál zárkózottabbá vált. Valahogy beszürkült, kiégett lelkileg. Szemében rettegés ült, arcán olyan ember kifejezése, aki többet látott a kelleténél.

Kyle-nak sejtelme sem volt róla, mi az a lélekölő dolog, aminek anyja részesévé vált, de egyre inkább nyugtalanította a titok. Utánanézett a neten a Le Chefnek, de semmi különöset nem talált. Az öt csillagos éttermek között tartották számon, ahová csak a leggazdagabb ínyencek járnak.

– Mindenki a kezükben van – mondta egyszer sötéten Pamela. – Az egész város, az ország, sőt még a rohadt világ is! A rendőrség úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. Iszonyatos dolgok zajlanak a márványfalak között! Iszonyatosak… Sarkin a leggyalázatosabb közülük, igazi vadállat… De nem beszélhetek…

És sírva fakadt, mint aki elveszett üdvösségét siratja.

Kyle a Pamela által emlegetett Anatole Sarkinnak is utánanézett, de vele sem jutott sokra. A félig orosz, félig francia olajcézár feddhetetlen életet élt, vagyona gondoskodott róla, hogy makulátlan színben tűnjön fel a nyilvánosság előtt.

Az egyetlen érdekesség az volt vele kapcsolatban, hogy ifjúkorában túlélt egy repülőszerencsétlenséget valamelyik huszadrangú középiskolai futballcsapat tagjaként. A diákok gépe az Andok sziklái közt hajtott végre kényszerleszállást, amit a fiatal sportolónak sikerült épp bőrrel megúsznia. Ez az eset talán rányomta bélyegét Sarkin egyéniségére, de Kyle akkor sem értette, hogy a milliárdos mivel válthatta ki anyja irtózatát.

– Hagyd ott azt a helyet, ha nem bírod! – biztatta a fiú az asszonyt, amikor látta rajta, hogy az idegösszeroppanás szélén áll.

– Nem lehet – válaszolta komoran Pamela. – Mindkettőnket megölnének!

Ez nem az a felelet volt, amit Kyle szívesen hallott az asszonytól.

A szálkás izomzatú, éjsötét tekintetű kamasz jól tudta, a hatalom ott van, ahol a pénz, képviselőivel pedig nem jó ötlet ujjat húzni.

Csakhogy a Le Chef urai megölték az anyját.



3.



Kyle begyömöszölte a revolvert hátul a nadrágszíja alá, aztán eltakarta az ingével és kilépett a sikátorba. A fal mellett a környékbeli patkánykolónia egyik képviselője iszkolt el anélkül, hogy pillantásra méltatta volna. Érezte, hogy a kétlábú nem jelent rá veszélyt, és nem tévedett, mert annak esze ágában sem volt bántani.

„Én is csak egy patkány vagyok” – gondolta Kyle. – „Veszett patkány, akinek megölték a családját!”

Pameláért mindenképpen bosszút kellett állnia. Gyanította, belebukik a vállalkozásba, de hidegen hagyta. Amit anyjával műveltek, az minden határon túlment, nem hagyhatta megtorlatlanul.

Végighaladt a fal mentén, és kilépett a sarok mögött várakozó sugárútra.

A három rendőr tudta, hogy az elhagyatott dojóban kell keresnie, és Kyle nem hitte, hogy a kisujjukból szopták az információt. Valaki utána járt a vele kapcsolatos adatoknak.

Miután rendőrgyilkossá lett, nem volt veszíteni valója Besétálhatott az oroszlán barlangjába, hogy szembe nézzen a fenevaddal. A revolver némi biztonságérzetet adott neki, lelkét mégis fájdalom gyötörte. Noha csupán egyetlen napja hullott darabokra az élete, úgy tűnt, mintha évszázadokkal ez előtt történt volna.

Amikor belépett otthona ajtaján, azonnal megérezte, hogy baj van.

Anyját a nappaliban találta – illetve azt, ami maradt belőle – a kanapén elhelyezve. A kopott szövet mohón magába itta Pamela vérét.

Kyle kitágult szemmel meredt az elé táruló látványra, émelygés tört fel teste mélyéről. Nyöszörögve térdre esett, és mindent kiadott a gyomrából a szőnyegre, miközben könnyek homályosították el látását. Nyüszített a lelki fájdalomtól. Kín tépte idegeit, teste görcsökben vonaglott.

A következő pillanatban rendőrbakancsok rúgásai szakították be a lakás ajtaját. A szilánkokra hasadó félfa reccsenése egyetlen pillanat alatt kijózanította, mintha heves szélroham fújta volna el a sokkot.

Megértette, a Le Chef vezetői megunták Pamela kétségbeesését, és félretették az útból. Őt is megölhették volna, de inkább úgy határoztak, ráhúzzák a vizes lepedőt.

Mindez villanásszerű gyorsasággal futott át a fiú agyán, aki a következő pillanatban egyetlen ugrással az ablaknál termett, és kilépve a párkányon menekülni kezdett a tűzlétrán.

A lakásba rontó zsaruk utána lőttek, de nem találták el. Talán abban bíztak, anyja megcsonkított teteme ledermeszti majd, és apatikusan hagyja, hogy bilincset tegyenek a csuklójára.

Kyle az elhagyatott kriptára emlékeztető dojóba menekült, hogy átgondolja a helyzetet, ám valaki ide is utána küldte a fejvadászokat, amikor a városra leszállt az est.

Az edzőteremben nyugalma segítette valamelyest. Kísérteteket látott a penészes falak közt, akik katákat gyakoroltak a narkomániás mester útmutatásai szerint. Észre sem vette, hogy az őrület határvidékére sodródva az árnyakkal. együtt mozog. Később zihálva elterült az elrongyolódott tatamin, és elméje malomként őrölte a téboly emlékeit. Újra meg újra anyja meggyalázott tetemét látta maga előtt, míg tudatába nem égett a kép...

Kyle lassacskán visszatért az utca rideg valóságába.

A távolban feltűnt a Le Chef díszes homlokzata.

A fiú fortyogó gyűlölettel meredt a gurmandok éttermére. Esze ágában sem volt a főbejáraton besétálni. Remélte, magával vihet néhány pénzeszsákot a másvilágra, mielőtt kioltják az életét.

Sötét arccal elindult, hogy megkerülje az építményt, és megpróbáljon a hátsó bejáraton keresztül bejutni.



4.



Anatole Sarkin üres arccal rendelte a megszokott fogásokat, miközben az új pincérnőt nézte. A kövér, rezgő tokájú Le Chef – egy hajókatasztrófa egyetlen túlélője – személyesen mutatta be neki. Csinos, szőke húsdarab volt, nem olyan munkába vénült asszonyság, mint elődje.

„Lizzynek, vagy minek hívják” – gondolta az orosz, de nem erőltette agyát, hogy pontosan felidézze, ugyanúgy, ahogy az ezelőtti nő kiléte sem érdekelte.

Az sem foglalkoztatta különösebben, hova tűnhetett az asszony, Le Chef pedig nem tartotta fontosnak, hogy beszámoljon róla.

– Igazán ennivaló kis fruska – mondta a tulajdonos az üzletemberre kacsintva, miközben bizalmaskodva végigsimított Lizzy fenekén. – Na, de nem zavarom, monsieur, válogasson kedvére!

Sarkin pedig sorra kérte a számára hétköznapi és unalmas fogásokat, noha tudatában volt, hogy többségük sosem kerül az átlagember asztalára. Aranykuponját egyelőre a szalvéta alatt rejtegette, de tudta, nem fogja kibírni, hogy ne használja.

A háznak megvoltak a maga íratlan, de kőbe vésett szabályai. A kupont csupán havonta egyszer lehetett beváltani, nem mintha nem lett volna elegendő alapanyag, de Le Chef nem akarta a földöntúli élvezetet gyorséttermi termék szintjére degradálni. Na, és persze az sem volt mellékes szempont, hogy az étterem különleges szolgáltatásai csak csillagászati összegekért voltak elérhetőek.

A hollófekete hajú olajcézár szájában összefutott a nyál. Tudva, hogy feléli az e havi limitet, de nem érdekelte az utána következő feszengés a következő lakomáig.

Elrévedő arccal kanalazta a szarvasgombával ízesített minestronét, miközben régi képek villantak fel tudatában a nehéz időkről, melyeket az Andok bércei élt át.

Végül ráunt a zöldséglevesre, és jelzett az asztalba épített gombbal Lizzynek.

Boksza függönye félrehúzódott, és a pincérnő alakja betöltötte a nyílást.

Sarkin csillogó szemmel húzta elő a szalvéta alatt dédelgetett aranykupont, Lizzy tekintetében pedig kialudtak a fények.



5.



A hátsó bejárathoz tartozó rámpán marcona őr teljesített szolgálatot. Pillanatnyilag egyetlen szállító sem téblábolt az épületnek ezen a fertályán, de a férfi fikarcnyit sem lazított éberségén. Rettentő nagydarabnak látszott, borotválta a koponyáját, és zakója hónalj tájt feltűnően kidudorodott.

Kyle kiszolgált gengszternek vélte, aki Le Chefnél talált kenyérkeresetet.

A fiú lefogadta volna, hogy a pasas nagyon óvatos, mert túl jól ismeri a játékszabályokat ahhoz, hogy bárkiben is megbízzon. Feleslegesnek tűnt eljátszani az eltévedt tinit, aki útbaigazításért fordul a tekintélyt parancsoló felnőtthöz.

Kyle inkább a nyílt támadást választotta, bízva benne, hogy ezzel jobban meglepi a fickót, mint bármilyen más taktikával.

Miközben határozott léptekkel a gorilla felé indult, előrántotta hátulról a rendőrségi fegyvert, és két kézzel markolva célra tartotta.

Az őr tátott szájjal bámult rá, és szétrántotta zakóját.

„Túl messze vagyok” – gondolta tárgyilagosan Kyle. – „Innen nem fogom eltalálni.”

Mégis megrántotta a ravaszt, mivel nem volt semmi vesztenivalója.

A revolver hátra rúgott, és a biztonsági ember homlokán mély, vörös kráter nyílt, aztán a hústorony döngve hanyatt vágódott.

„Szép lövés” – dicsérte meg magát a fiú.

Ezen a környéken nem számított olyan gyakorinak a fegyverdörgés, mint abban a körzetben, ahol ő lakott. Látott rá esélyt, hogy mire a helybeliek rájönnek, hova tegyék a dolgot, addig leszed néhány bábut a sakktábláról.

Könnyed ugrással a rámpán termett, és átlépett a hullán.

A hátsó bejárat ajtaja nyitva volt, úgy festett, a vezetőség feleslegesnek ítélt további óvintézkedéseket, hisz ez itt az arisztokrácia territóriuma volt.

Kyle vérfagyasztó nyugalommal lépett be az előtte nyíló folyosóra, és felfedező útra indult.



6.



Sarkin lassan evett, alaposan megízlelve minden falatot.

Amikor Lizzy visszatért a rendeléssel, arca mintha valahogy ráncosabbnak tűnt volna.

– Maradjon itt, amíg eszem! – parancsolta az üzletember.

A pincérnő a milliárdos vizenyős szemébe bámult.

– Igenis, monsieur – válaszolta kongó hangon.

Sarkin látta, hogy szenved, és ez fokozta élvezetét.

Amikor az egyik különösen izgató falatot tolta ajkai közé, úgy látszott, a nő pillanatokon belül összerondítja az asztalt, ami tönkretette volna a gyönyörét.

– Tűnjön el innét! – morrant rá dühösen. – Nincs tovább szükségem a társaságára.

Lizzy megkönnyebbült sóhajjal hátrált ki a bokszból.

A férfi tányérja tartalmának elfogyasztásába mélyedt, amikor látása perifériáján érzékelte, hogy a függöny újra szétválik.

Dühödten kapta fel a fejét.

– Mondtam, hogy…

A nyílásban revolvert szorító kamasz állt, tekintetét az orosz lakomájára szegezve.

– Mit eszel? – kérdezte jéghideg hangon.

Sarkin nyelt egyet.

– Azt kérdezem, mit eszel? – ismételte meg Kyle. – Láttam a raktárakat. Azokat is, amik nem nyilvánosak. Az egyik szakács vezetett oda, miután szétlőttem a kezét.

Az orosz megnyalta a szája szélét.

– Te ezt nem értheted… – mondta habozva.

Aztán felbátorodva folytatta, látva, hogy a kölyök nem húzza meg a ravaszt.

– Az Andokban történt először, hogy matrózlakomán vettem részt…

Szemében megszállottság tüze lobbant.

– Soha életemben nem ettem még semmit, ami ennyire ízlett volna, soha…

Ekkor Kyle tüzet nyitott.

A lövedék összezúzta a milliomos arcát, miközben az orosz előre bukott ebédje maradványaiba. A fiú mozdulatlanul nézte, jól tudva, hogy senki nem fog rendőrt hívni. Dübörgő lépteket halott a folyosó felől.

„Mindjárt jövök, anya” – gondolta elégedetten, aztán hűvösen elmosolyodott és a függöny felé fordult.



7.



Le Chef lassan ízlelgette az elé tálalt combot. Igen kellemes aromája volt.

„Hiába, a mexikói konyha” – gondolta a kövér férfi kéjesen.

Az ostoba félvér kölyök kissé felkavarta a mocskot, de nem történt semmi jóvátehetetlen. Pénzzel mindent el lehetett simítani.

„Buta fiúcska” – állapította meg az étterem elhízott tulajdonosa, hatalmasat harapva a villájára tűzött húsdarabból. – „Azt hitte, Sarkinnak valami köze volt az anyja halálához.”

Az új pincérnő a sarokban állt elszürkült arccal és nézte, ahogy gazdája táplálkozik. Uralkodott émelygésén, de szemében sötétség honolt.

„Az ennivaló kis Lizzy” – gondolta Le Chef, miközben rákacsintott a lányra, aztán a pincérnő rettenetén mulatva újabb ízletes falatot gyömöszölt a szájába.