kezdőoldal
fórum
írások
galéria
bölcscső
szentély
csatlakozás
Furcsa most ez az érzés, vacogó kő kinevet, belémkarol egy könnyes fa elmémben bújik végtelen, gyantás, bódító tudata. Kábulva épp csak érzem, a pók hálót sző bennem, félve bújnak meg a lepkék és lelkem sötét sarkában szilánkra tört Csend éldegél. Árván kongnak a termek egy lomha csepp lustán hull s éjbe harap rút dallama, vackorban kucorog az én vállán Félelem madara. Kérges károgás mellett les töpörödő Tudat, új bútort hoz ma Félelem, s fotonokra bomló mécses karjába oszlik el lelkem. 2009/2010 tél