Lovecraft 1890-ben, augusztus huszadikán látta meg a napvilágot Providenceben, a család Angell Street-i otthonában. Az édesanyja Sarah Susan Phillips Lovecraft volt, egy ősi új-angliai telepescsalád sarja. Édesapja, Winfield Scott Lovecraft utazó ügynökként tevékenykedett, míg egy chicagói hotelszobában rosszul nem lett és haza nem szállították a Butler kórházba. Életének utolsó öt évét itt töltötte, parézis, azaz részleges bénulás vezetett végül korai halálához 1898 július 19.-én.
Az apa halála után a gyermek Howard Phillipset édesanyja, két nagynénje és a nagyapja nevelték. Lovecraft koraérett gyerek volt: kétévesen verseket szavalt, háromévesen tanult meg olvasni és hat-hét évesen írni. Az első könyv, ami nagy hatással volt a gyerekre, az Arábiai éjszakák volt – ebből jött később az Abdul Alhazred név, amit az író néha álnévként használt, később pedig a Necronomicon írójaként szerepeltetett műveiben. Ezt követően Lovecraft rábukkant a görög mitológia csodáira, az Iliász és az Odüsszeia gyermekeknek szóló kiadásaira. Első fennmaradt lírai műve, a (The) Poem of Ulysses 1897-ből erős görög hatásokat mutat – tulajdonképpen a az Odüsszeia parafrázisaként fogható fel. A mű 88 soros és belső rímei vannak. Ebben az időben fedezte fel a természetfeletti irodalomhoz való affinitását is – ennek első jele a The Noble Eavesdropper címet viselő történet. Nagyapja, Whipple Van Buren Phillips, gyakran szórakoztatta a gyermek Lovecraftet gótikus stílusú, rögtönzött horrortörténetekkel, ezzel magyarázható a természetfeletti témák korai felbukkanása is.
Az ifjú Lovecraftet számtalan betegség kínozta – ezek közül valószínűleg több pszichológiai eredetű volt. A Slater Avenue-i iskolába csak szórványosan volt képes bejárni, de a sok olvasásnak köszönhetően ez nem jelentett különösebb problémát. Nyolcéves kora környékén került a tudományok bűvkörébe: először a vegytan, majd az asztronómia keltette fel érdeklődését. Később több csillagászati témájú cikket is írt különféle környékbeli lapok számára.
Nagyapja 1904-ben bekövetkezett halálával a családnak súlyos anyagi problémákkal kellett szembenéznie, így Lovecraft és édesanyja kénytelenek voltak elhagyni tágas, viktoriánus otthonukat és az Angell Street 598. alá költöztek, egy szűkösebb lakásba. A tizennégy éves fiatalembert nagyon lesújtotta nagyapjának halála és szülőhelyének elvesztése, valószínűleg az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Ezektől a gyászos gondolatoktól végül a tanulás szabadította meg. 1908-ban, közvetlenül az iskola befejezése előtt Howard Phillips súlyos idegösszeroppanást szenvedett, így diploma nélkül volt kénytelen elhagyni az intézményt. Több sikertelen próbálkozást követően sem vették fel a Brown egyetemre, amit borzasztó szégyenként élt meg (annak dacára, hogy korának egyik legsikeresebb autodidaktája volt). 1908-tól 1913-ig Lovecraft gyakorlatilag remeteéletet élt. Ez idő alatt egészségtelenül közeli kapcsolatba került édesanyjával, aki megroppant férje elvesztése miatt és egy beteges szeretet-gyűlölet viszonyban állt a fiával. Ennek a remeteéletnek egy korabeli ponyvamagazinban megjelent novella vetett véget – ez a történet Fred Jackson egy szerelmi története volt. Lovecraft nyílt levélben támadta az írót, amelyet a lap le is közölt – ezzel hosszas irodalmi vita robbant ki a lap oldalain. Ez a vita felkeltette Edward F. Daas figyelmét is, aki ekkoriban az United Amateur Press Association elnöki posztját töltötte be. Meghívta Lovecraftet az egyesületbe, amelynek később az író az elnöke lett. Az UAPA-ban tért vissza Lovecraft a novellákhoz. Egyébként az író korai történetei közé tartozik a Barlangi szörnyeteg (The Beast in the Cave, 1905) és az Alkimista (1908) is. Az amatőr írók társaságában Howard Phillips sok levelezőtársat szerzett – ami azt illeti, a század egyik legtermékenyebb levélírójává vált. Sok írót – köztük Robert Blochot – indított el a horror és a természetfeletti útján.
Lovecraft édesanyja mentális és fizikai hanyatlásának betetőzéseképpen 1919-ben idegösszeroppanást kapott. A Butler kórházba került, ahonnan – férjéhez hasonlóan – 1921 május huszonegyedike halála előtt már nem térhetett vissza. Az írót összetörte édesanyja halála, de ennek ellenére ez év júliusában meg tudott jelenni egy amatőr írói gyűlésen Bostonban. Itt találkozott először leendő feleségével, Sonia Haft Greene-nel. A nő orosz zsidó családból származott és hét évvel idősebb volt Howard Phillipsnél. 1924-es házasságukat követően Lovecraft Sonia brooklyni lakásába költözött. Úgy tűnt, hogy az újdonsült házasok sorsa meglehetősen jól alakul: a férj novellái a Weird Tales című magazinban láttak napvilágot, a nőnek pedig jól menő kalapüzlete volt New Yorkban.
De hamarosan megjelentek az első problémák: Sonia üzlete csődbe ment, és a nő egészsége hanyatlásnak indult – egy new jerseyi szanatóriumban ápolták. A Weird Tales chicagoba költözött. Lovecraft megpróbált egy biztos munkát szerezni, de nem sokan kívántak alkalmazni egy harmincnégy esztendős férfit, akinek még semmilyen munkahelye nem volt azelőtt. 1925 januárjában Sonia Clevelandben vállalt munkát, Howard Phillips pedig egy kis lakásba költözött a leromlott brooklyni Red Hook negyed közelében (ennek az időszaknak állítanak emléket az Ő (He) és a Red Hook címet viselő novellák is; a jelek szerint az író nem érezte magát valami jól a városban. Több nosztalgikus hangvételű írás is ekkoriban született, ezeknek általában Providence áll a középpontjában). 1926 elején Lovecraft vissza szeretett volna térni Providence-be, de nagynénjei nem akarták, hogy Sonia üzletet nyisson a városban; a válás elkerülhetetlen volt, végül 1929-ben be is következett.
Lovecraft 1926 április tizenhetedikén érkezett vissza szülővárosába, és az ezt követő tíz évet tekinthetjük élete csúcspontjának, mind emberileg, mind íróilag. Ekkortájt születtek a leghíresebb írásai (Cthulhu hívása, az Őrület hegyei, stb). Howard Phillips bejárta a környék történelmi városait, leveleivel számtalan fiatal író karrierjét egyengette, politizált (ekkorra mérsékelt szocialista elveket vallott), és ahogy egészen fiatal korától tette, autodidakta módon képezte magát.
Életének utolsó néhány éve tele volt nehézségekkel – egyik nagynénje meghalt, ő pedig a másikkal a College Street 66. alá költözött. Történetei egyre hosszabbak és komplexebbek lettek, a ponyvamagazinok egyre nehezebben vásárolták meg őket. 1936-ban egyik legközelebbi barátja, Robert E. Howard öngyilkos lett, ami nagyon összetörte és megzavarta Lovecraftot. Eddigre már saját betegsége, a vastagbélrák is annyira előrehaladott állapotba került, hogy lehetetlen volt bármit is tenni a megfékezésére. 1936-37 telén még megpróbált megbírkózni egyre erősödő fájdalmával, de ’37 március tizedikén kénytelen volt bevonulni a Jane Brown Memorial kórházba, ahol öt nappal később elhunyt. Március tizennyolcadikán temették el a Phillips családi sírboltba a Swan Point temetőben.
Halála közeledtével az író valószínűleg úgy érezte, munkái végleg feledésbe merülnek: sosem írt könyvet (eltekintve talán az Árnyék Innsmouth felett című kisregénytől), novelláit pedig a különböző ponyvamagazinok lapjain szórta szét. Kortársai viszont emlékeztek az íróra, hiszen August Derleth és Donald Wandrei a mester halála után megalapították az Arkham House kiadót, amelynek fő feladata Lovecraft életművének gondozása és kiadása volt. Hosszas küzdelmek után végül sikerült megőrizni az író nevét és műveit az utókor számára, és Howard Phillips végre kezd oda kerülni, ahová való: az irodalom nagyjai közé.
Az író életének áttekintése után talán érdemes egy kicsit foglalkoznunk pár eseménnyel részletesebben is - így talán egy kicsit élesebb képet kapunk magáról az alkotóról.
A Weird Tales címet viselő lapban – és úgy általában élete során – Lovecraft sosem számított sikeres szerzőnek. Még az az apró dicsőség sem adatott meg neki, hogy valamelyik írása a címlapra kerüljön. Furcsa fintora a sorsnak, hogy manapság ha valaki egyáltalán emlékszik a magazin nevére, az valószínűleg Lovecraft kapcsán hallott róla. Az író sírja negyven éven keresztül jelöletlen volt, ezután rajongói emeltek sírkövet számára „I am Providence” („Én vagyok Providence”) felirattal. Tekintve, hogy az író nagyon ragaszkodott szülővárosához (és halhatatlan emléket is állított neki több novellájában is), helyesnek tűnik a sírfelirat. Howard Phillips legalább 13 írói álnéven publikált, ezen kívül sok „négermunkát” is vállalt – mások számára írt novellákat.
Noha írásaiban központi szerepet játszanak a természetfeletti események, Lovecraft maga megrögzött materialista volt. A történetekben szereplő „gonoszok” sem emberi mérce szerint azok; más logika szerint élnek, és az embert tökéletesen semmibe veszik. A feljegyzései viszont arról tanúskodnak, hogy nagyon eleven álmai voltak (az álomvilágban játszódó novellái valószínűleg innen erednek), és számos alak és ötlet éppen ezekben az álmokban született meg. Az éji huhogányok (Night gaunts) például gyermekkorában gyakran bukkantak fel éjszaka a képzeletében – és ahogy a Zarándokút Kadathba c. kötetében is írja, varázslatos tájak és világok felett cipelték őt (azaz a novellában Randolph Cartert). Az író állítólag rendelkezett az automatikus írás képességével is – Egy Richard Kleinernek szóló levelében, mely 1921 december negyedikén kelt, a következőket írja:
„A Nyarlathotep egy rémálom, egyik fantazmagóriám, melyet azelőtt vetettem papírra, hogy teljesen felébredtem volna. Az uóbbi időkben fertelmesen érzem magam - egész hetek teltek el anélkül, hogy enyhet hoztak volna gyötrő fejfájásomra és szédülésemre. Ráadásul a szokásos bajaimon kívül még egy szokatlan látászavar is gyötört, minek következtében képtelen voltam elolvasni az apró betűs írást – az izmok és idegek különös rángása, amely szűnni nem akarásával igencsak megrémített az eltelt hetek alatt. Eme melankolikus időszak alatt jött a rémálmok rémálma – a legvalósabb és legborzalmasabb amit valaha tapasztaltam. Ennek az álomnak a kietlenségét, undokságát és rettenetes zsarnokiságát próbálom halvány tükörként visszaadni az írásaimban...
Ahogy belesüllyedtem a feneketlen mélységbe, visszhangzó sikolyt hallattam...és a kép szertefoszlott. Rettentes fájdalmaim voltak – a homlokom hasogatott, és a füleim zúgtak, de egyetlen cselekvésre képes voltam – írni, és megőrizni a párját ritkító iszony hangulatát. És mielőtt ráeszméltem volna, mit is teszek, felkapcsoltam a villanyt és kétségbeesetten írni kezdtem. Hogy mit írhattam, fogalmam sem volt róla, és egy idő után fel is hagytam vele, és megmostam az arcomat. Mikor egészen felébredtem emlékeztem minden eseményre, de elvesztettem a félelem finom vibrálását – a rejtőző ismeretlen jelenlét élményét. Megnézve, hogy mit írtam, megdöbbentett az írás következetessége. A mellékelt kézirat első bekezdését tartalmazta, mindössze három szót változtattam rajta utólag.”
Az álmokon keresztüli üzenetek szerepe Lovecraft több novellájában is felbukkan. A Cthulhu hívásában például egy bizonyos napon az arra érzékeny emberek rémálmokat látnak, egy szobrász pedig valamiféle transzban megformázza agyagból az ősi isten alakját.
Lovecraft fentebb említett „aranykoráról” kevésbé vidám feljegyzések is szólnak. Feleségével való szétköltözése és Providence kebelére való visszatérte után ugyan különösen termékeny időszak következett, de egészségügyi problémái ez idő alatt sem kímélték az írót:
„Szülővárosába való visszatérését követően Lovecraft elsősorban az írásra koncentrált. Éjjel dolgozott, zárt ablakok mögött, és nappal aludt. Hosszas éji bolyongásai során meglátogatta gyermekkora színhelyeit, ahol első novelláit írta. Ezek a séták egyfajta mély, nosztalgikus bűvöletet bocsátottak a felnőtt író lelkére. Telente ritkán hagyta el a ház kényelmét, mivel betegesen irtózótt a 70 F alatti hőmérséklettől. Egy anekdota szerint egyszer kiment a házból, mikor a hőmérő 30 F-et mutatott, és azonnal összeesett, újra kellett éleszteni. Szembetűnő undort tanúsított a tengerrel szemben is, borzalmas fejfájásoktól szenvedett, és az alultápláltság jegyeit viselte.”
Nos, ennyi lenne a száraz és tényszerű életrajzhoz a kiegészítésem... Talán egy kicsit segít megismerni Lovecraft munkásságát és életét. Természetesen a legjobb a novelláin keresztül megismerni az írót...
A szerző magyarul megjelent művei:
A Lazi könyvkiadó gondozásában napvilágot látott kötetek:
Az árnyak borzalma
Sötét testvériség
Árnyék az időn túlról
Az álom fala mögött
Árnyak a kapu előtt
Az őrület hegyei
Ezek a kötetek normális papiron, igényes borítóval kerültek kiadásra, és nem hemzsegnek az elgépelésektől – azaz a kiadó nem sajnálta a pénzt egy korrektorra. Viszont sajnos elég hamar szétesnek, mert ócska a ragasztásuk. Ha nem olvasod őket sokat, jól mutatnak a polcon – ha sokat olvasod őket, vigyáznod kell a kipotyogó lapokra.
A Galaktika Baráti Kör kiadásában megjelent könyvek:
Zarándokút Kadathba (ezt nem biztos, hogy ők adták ki)
Cthulhu hívása
Ezek a legnehezebben megszerezhető könyvek Lovecraft művei közül. Természetesen az ezekben szereplő novellák más kiadásban is megjelentek, ezeket inkább a gyűjtőknek és a fanatikusoknak ajánlom. Elméletileg nem kerültek könyvárusi forgalomba, de néha felbukkannak az antikváriumok polcain. Elég rövidek, de ennek ellenére nem ritka, hogy kétezer forintot is elkérnek értük.
Dávid kiadó:
Eryx falai közt
Tudomásom szerint ez az egyetlen Lovecraft-kötete a kiadónak. A benne szereplő novellák más kiadásokban is megtalálhatók. A könyv puhafedeles, a papírja sem túl jó minőségű, de érdemes lehet beszerezni, hiszen a tartalom a lényeg.
Valhalla:
Lovecraft összes művei I.
Lovecraft összes művei II.
Holdárnyékban
A suttogó Cthulhu
A Valhallás kiadásokban több az elgépelés és az efféle apró hiba, a Holdárnyékban és a Suttogó Cthulhu pedig puhakötésű és nem túl jó minőségű papíron van – de legalább nem esnek szét. A Lovecraft összes művei-kötet szép kiállású (lehet, hogy emiatt nem volt pénz korrektorra?), és sok olyan érdekesség is megtalálható benne, ami eddig nem jelent még meg magyarul.
Nagyon sok oldal foglalkozik Lovecraft személyével és munkáival, így felesleges is többet felsorolnom közülük. Itt sok érdekes linket, életrajzot és pár angol nyelvű novellát is találhattok.
